Zsoldos Ferenc (1832-1905)

 

Iskolánk 1992 szeptemberében vette fel a Zsoldos Ferenc Műszaki Szakiskola és Szakközépiskola nevet. Ez a névadás egyben tisztelgés a városszerte ismert és tisztelt Zsoldos család előtt, amely nagyon sokat tett Szentes iparosításáért, a tanoncoktatás fejlesztéséért.

Zsoldos Ferenc 1832. Október 28-án született. A kis Ferenc számára gondtalan gyermekkor csak rövid ideig tartott, mivel édesanyját 9 éves korában elvesztette. Az apa - bizonyára a négy kiskorú gyermekre való tekintettel - hamar megnősült, a mostoha azonban nem pótolhatta az édesanyát. Ferenc bár jófejű gyerek volt, a harmadik osztály elvégzése után apja mellett lett inas, kitanulva az ács, molnár, és kőműves szakmát. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a városban megcsappantak az építkezések; apának és fiának más kenyérkereset után kellett néznie. Szentes határában kibéreltek egy szélmalmot, és felcsaptak molnárnak.

Mint abban az időben minden mesterlegény, ifj. Zsoldos Ferenc is - betöltve 18. Életévét - vándorútra indult. Ezen az útján megjárta Szolnokot, dolgozott Pesten, Komáromban, Győrben, Pozsonyban, majd Bécsben. Három év után került ismét Szolnokra illetve Debrecenbe vasútépítéshez dolgozni. Elképzelése az volt, hogy megtakarított pénzéből földet vásárol Szentesen és földművelő lesz. Ez irányú terveit azonban apja keresztülhúzta. Az öreg ácsmester fakereskedését bővítette, itt volt szükség a segítségére. Sokféle üzletbe belefogtak, de kevés sikerrel. Ekkor, 1859-ben házasodott meg.

1860-61 folyamán ifj. Zsoldos Ferenc elhatározta, hogy a jövőben a fakereskedést teszi fő megélhetési forrásának. Nem volt könnyű dolga, mivel fel kellett vennie a versenyt a városban régebben működő fakereskedőkkel. Ennek ellenére 1861-ben berendezte első fatelepét. A versenytársak szorítása ellenére fakereskedése hamarosan fellendült, ami a szaporodó építkezéseknek volt köszönhető. A városban feltámadt építkezési kedv láttán ifj. Zsoldos Ferenc arra az elhatározásra jutott, hogy kibővíti vállalkozását a tégla- és cserépgyártás irányába. Jó üzleti érzékkel felismerte, hogy a hagyományos építőanyagokkal (vályog, nád,) szemben a kevésbé tűzveszélyes , szilárd építőanyagoké a jövő. 1864 végén nagynyomási földjén cserépégető kemencét épített.

1865. január 29-én megszületett Ferenc nevű fia, a későbbi gépészmérnök.

A későbbiekben szélmalmot épített, majd gőzfűrésztelepet létesített. Ezekből alakult ki a később nagyhírűvé vált Zsoldos-féle ipartelep.

1877/78 folyamán felállította kályhagyárát, amelyben új rendszerű cserépkályhákat és tűzhelyeket gyártott. Közel egy időben helyezte üzembe kaszakőgyárát. 1882-ben új téglaégető kemencét és téglasajtolót készített amelyben már naponta 12 ezer téglát lehetett előállítani.

1883 tavaszán hasonló nagy jelentőségű újítás történt a gőzmalomban is. Ez az őrlési műveletet tette olcsóbbá.

A jól prosperáló ipartelep fejlődése az 1880-as évek végén újabb lendületet vett. Ez annak volt köszönhető, hogy tanulmányait befejezve hazatért a legidősebb fiú, Ferenc, aki belépett édesatyja vállalkozásaiba, s tehetsége révén tevékenyen részt vett azok továbbfejlesztésében, országos nívóra emelésében. A jófejű gyerek a középiskola elvégzése után a budapesti Műegyetem hallgatója lett. 1885-től a zürichi Technische Hohschulén folytatta tanulmányait. Itt szerzett gépészmérnöki diplomát 1887-ben. Korszerű műszaki-technikai ismeretekkel valamint külföldi tapasztalatokkal felvértezve kapcsolódhatott be a családi vállalatba, amelynek fejlődésében igen hamar érzékelhetővé vált a tanult, sokoldalúan képzett ifjú tevékenységének jótékony hatása. Apa és fia szerencsésen kiegészítették egymást. Harmonikus együttműködésük következtében szinte lehetetlen megállapítani, hogy az érintett években melyikük tett többet a cégért. Az elkülönítést - amely talán felesleges is - nehezíti a teljes névazonosság, továbbá az a sajátosnak mondható körülmény, hogy az apa (vagyis az idősebb Zsoldos Ferenc) haláláig viselte az Ifj. Zsoldos Ferenc nevet, ezért fia (vagyis az ifjabb Zsoldos Ferenc) neve elől elmaradt az "ifj." jelző. Ezt a névhasználati gyakorlatot a kortársak ugyan ismerték, ennek ellenére az okmányokban és a sajtóban gyakorta összekeverték. Az azonban bizonyosra vehető, hogy a cég életében 1887/88-tól megvalósult technikai újítások ötlete és kivitelezése zömmel Zsoldos Ferenc gépészmérnök nevéhez fűződik. A fiatal mérnök még műegyetemi hallgatóként ismerkedett meg a korszak egyik technikai csodájával: a villanyvilágítással. Csak kevesen tudják, hogy Zsoldos Ferenc mérnök jóvoltából Szentes is felsorakozott az úttörők közé, amennyiben 1887-től a Zsoldos-telep üzemeit és a család lakóházát már villamos árammal világították.

Nagy lendületet vett a régebbi üzemek felújítása, illetve újabb részlegek létesítése. Új téglasajtoló és cserépégető-kemence épült, s megkezdte üzemelését a cementgyár és a mozaiklapokat gyártó üzem. Az áruszállítás megkönnyítésére iparvágány épült. Új üzemágként 1910-ben felépült a korszerűen felszerelt kenyérgyár, mely városszépítészeti szempontból is figyelemre méltó alkotás.

Ifj. Zsoldos Ferenc sikertörténete önmagában is tiszteletet parancsol, de ahhoz az őszinte közmegbecsüléshez, amely őt és családját övezte, pusztán az üzleti életben elért sikeresség nem lett volna elegendő. Ennek kivívását elsősorban a szülővárosáért, annak fejlődőséért, hírnevének növeléséért, valamint szűkebb szakmai közösségéért végzett három évtizedes közéleti munkásságának köszönhette. 1873-tól Szentes Város Képviselő Testületének és Csongrád Vármegye Törvényhatósági Bizottságának(megyegyűlés) tagja. Városi képviselőként részt vett számos szakosztály és szakbizottság munkájában, gyakorlati tapasztalataival, szakértelmével és hasznos kezdeményezéseivel segítette ezek hatékony működését.

Legintenzívebben a Tanonciskolai Bizottság munkáját támogatta, melynek 1884 és 1902 között volt tagja és több ízben elnöke. Az Ipartársulat elnökeként élénken foglalkoztatta a tanoncképzés elhanyagolt, megoldatlan ügye. A jövő iparosainak felkészítése érdekében elengedhetetlennek tartotta a rendes iparhatóságilag ellenőrzött képzést. Fáradozásait az ifjúság szép gesztussal hálálta meg, amennyiben 50. születésnapján az Iparos Ifjak Képző- és Segélyező Egylete dísztagjává választották. Az erről szóló díszokmányt 1882. október 31-én adták át.

Nehéz lenne teljességre törekvően számba venni közélet működésének valamennyi területét. Ha csak a legfontosabbakat soroljuk fel az is hűen reprezentálja társadalmi elfoglaltságainak széles skáláját.

Fia és cégtársa, a mérnök Zsoldos Ferenc a közéleti munka területén is hű követője volt apjának. Az 1890-es évek második felétől ő is városi és megyei képviselő, s mint ilyen tagja a Háztartási és Gazdasági Szakosztálynak, az Egészségügyi, Közigazgatási, Vasútügyi, Színügyi, Városrendezési és Munkásház-építési Bizottságnak, valamint a Városi Iskolaszéknek.

A fentiek ékesen bizonyítják, hogy a két Zsoldos Ferenc együtt élt, lélegzett a városával; ismerve annak minden problémáját, segítve azok megoldását. Számos kortársuktól eltérően ők nem érték be puszta vagyongyűjtéssel, az egyéni boldogulással; számukra fontos volt az is, hogyan alakul a sorsa a szűkebb és tágabb környezetüknek, s ők mindent megtettel azért, hogy az lehetőleg kedvezően alakuljon. Ez a felfogás volt az a többlet, amellyel kivívták a város lakosságának általános közmegbecsülését. S ez teszi hitelessé azt az őszinte gyászt, amely elvesztésük hírére a város közönsége részéről megnyilvánult. Az apa tevékeny élete 1905. szeptember 16-án ért véget. Dolgos, tevékeny, eredményekben gazdag életútjuk ismeretében bátran csatlakozhatunk elődeink értékítéletéhez. A város előrehaladásáért, fejlődéséért végzett munkájukkal méltán kiérdemelték, hogy nevük és emlékük ne merüljön feledésbe.

Photos: